TAR Sándor: A MI UTCÁNK
Tar Sándor - eddigi elbeszéléseivel is bizonyította: - az epika a hiteles történetmondás és valóságábrázolás ősforrásából merít, onnan, ahol a pletykák, a helyi mendemondák és legendák erednek, ahol az élet nyers ereje, cicomátlan igazsága található. A remek kisprózák után, megtartva monológok szövedékéből rétegzett, szociografikus novellák zárt alapegységeit, regénnyé fejlesztett elbeszélésciklust alkotott.
A mi utcánk egy város környéki - Debrecen vonzásába tartozó - falu utcányi házsorában élő mai emberi alakok sorát idézi meg - "rémisztő" realizmussal, a sokalakos Brueghel-festmények pontosságára és diabolikus sugallatára emlékeztető művészettel. Valamikor a 90-es évek elején jár fejezetről fejezetre, fel s alá ezen a hivatalosan Radnótinak, helyileg csak Görbe utcának nevezett soron az ábrázoló írói tekintet, az elbeszélő hang e lakóközösség beavatottjaként, részeseként szól a "mi utcánkról". Súlyos alkoholisták vagy csak szokott módon iszákos férfiak és nők; munkanélküli segélyen, gyesen-gyeden, kis nyugdíjon tengődik a többségük; vannak "őslakosok", de akad pár fura, idevetődött jöttment is. Cédaságról, válások és kibékülések, házastársi verekedések és altesti intimitások eseteiről beszélnek a mindent tudni vélő, mindent kibeszélni kész helyi mendemondák: a történetek a legfontosabb köztereken virágoznak ki, vagyis a Misi presszóban meg a közeli borkimérés pultja mellett.
Tar Sándor írói nagyszerűsége épp abban áll, hogy nem ítélkezik, csupán "tükröt tart a természetnek", a sorsok fel-felvillanó történeti előzményei a nehézkedés és a determináció törvényszerűségével értetik meg ezt a szocializmus keverte, újkapitalizmus habarta közeget, melynek fejezetről fejezetre szélesülő képe - anélkül, hogy hitelessége egy cseppet is módosulna - egyre démonikusabbá lesz. Ráébreszt és megvilágosít A mi utcánk, mely peremnek és margónak látszik egy világ térképén, holott szinte mindenütt fellelhető. A mű regényként és a szociális lét mélyeiről tudósító dokumentumként egyaránt olvasható.
SZERB Antal: UTAS ÉS HOLDVILÁG
A regény többsíkú, rendkívül összetett alkotás. Klasszikus realista polgári műként indul, egy átlagos pesti házaspár olaszországi nászútjának iróniával átszőtt ábrázolásaként. A nászút apróbb-cseprőbb kalandjai azután egyre fantasztikusabb színezetet kapnak, előbb a férfiról, azután lassanként a nőről is kiderül, hogy éppen nem átlagpolgári nosztalgiákkal, de ősi, mitikus vágyakkal telítettek. Cselekvéseik egyre inkább mély lélektani alapozásúak lesznek, a realisztikus elbeszélésből mitológiai, kultúrtörténeti leírás kerekedik.
Szerb Antal regénybeli utasa, nászútjáról a véletlen cinkossága révén, szinte holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, mely visszavonhatatlanul elveszett. A regény arra az izgalmas kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, torzónak maradt élet-epizódokkal ki lehet-e teljesíteni, megszabadulhat-e az ember énje börtönéből, hazug "felnőttsége" bilincseiből, egy "nem égben köttetett" és talán mégis sors-kijelölte házasság diszharmóniáiból?
Szerb Antal regényelméletének megfelelően a hétköznapi dolgok mellett megjelenik a műben a fantasztikum, a "csoda". A szerző hangneme is átalakul, a regényben megnő az esszészerű betétek, szellemi párbajok száma. A regénynek ez a része igen sokat hasznosít a szellemtörténet misztikába hajló változataiból. A mű bizonyos része ma már avultnak tekinthető, de számos értéke miatt utat talál az olvasóhoz. Különösen vonzó az írónak az egész regényen végigvonuló játékos derűs humora, a saját elméleteit is iróniával szemlélő látásmódja, a végig feszült izgalmasan bonyolított cselekmény, mindezek mellett olasz városok élete, kultúr- és szellemtörténete színesedik meg könnyed és fölényes előadásba
Forrás: Legaza Ilona szépirodalmi könyvismertetője
