DRAGOMÁN György: A FEHÉR KIRÁLY
Egy kiskamasz egy évének történetét meséli el tizennyolc, egyenként is teljes művekként olvasható novella keretei között a szerző. Ezalatt a tizenkét hónap alatt olyan lelki fejlődésen megy keresztül a regény főhőse, ami sokaknak egy életen át sem sikerül. Mindez természetesen okkal történik és nem szabadon választottan, hiszen amikor édesapját elhurcolják egyik napról a másikra a Duna-csatorna munkatáborba, és egyedül marad édesanyjával, a fiú életében hirtelen konfrontálódik az addigi gyermeki világ ártatlan, felelősségektől mentes naivsága és a felnőtt élet kőkemény, úgy fizikai mint érzelmi és mentális értelemben véve súlyos terhekkel, bűnökkel, esendőségekkel teli valósága. Egy év alatt kell tehát felnőtté válnia a főszereplőnek minden értelemben, ami kicsit sem megy könnyen, különösen egy feszültségekkel és próbákkal terhes történelmi időszakban. A karizmatikus, sodró lendülettel megírt mű, amely tekinthető tulajdonképpen a nyolcvanas évekbeli Erdély és Románia alternatív tükrének, erénye a főszereplő árnyalt és az adott korszak pontos ábrázolása mellett az a játékosság és humorérzék, amelynek megléte nélkül nem lennének túlélhetőek az olyan tragikusan embert próbáló időszakok, amelyről ez a könyv is szól.
BARTIS Attila: A SÉTA
Bartis Attila regénye nem könnyű olvasmány, azok közé az írások közé tartozik, melyek nehezen fejthetők meg, és lázas keresgélések után engedik látszódni a szövegösszefüggéseket, és a cselekmény - ha egyáltalán van ilyen - szálait. Bartis regénye szinte elmesélhetetlen: egy kétszer is árvaságra jutott gyerek - akiről csak a vége felé tudjuk meg, hogy valójában nőnemű - keresi helyét a világban, de nem elvont, hanem nagyon is konkrét értelemben. A mozaikos szerkesztés, a bekezdésforgácsokból álló mű ugyanis azt sugallja, hogy nincs miért felnőni korunk gyermekének, a "késő műanyagkor" nem kínál mást, csak pusztulást. Naturalista, olykor viszolyogtató részletességgel számol be Bartis a halálról, gyilkolásról, leépülésről. "Külön világokat épít, és kihal belőlük, hogy az elmúlását gyakorolja" - hangzik el egy mondat a regényben, s mintha ez a mondat Bartis szándékát is nyilvánvalóvá tenné. Ő is a halállal hadakozik, de nem félelemmel: tisztában van azzal, hogy hatalma van saját élete fölött, s azt úgy rendezgetheti, miként teremtett alakjai sorsát. "Egyszerre vagyok én és másvalaki. Az, akit látok, fiatal és idegen, akit érzek pedig, ideiglenes." Szomorú, reménytelen világ Bartis világa, s könyörtelen is, mert kétséget sem hagy afelől, hogy "nincs hátra más."
Forrás: Legaza Ilona szépirodalmi könyvismertetője
