A "Nagy Könyvelhagyó Nap"-on néhány magyar szépirodalmi kötetet sajnáltam bizonytalan útjára indítani, és mivel az iskolai könyvtárban eddig nem voltak fellelhetőek, így ezek helyben "vesznek" el:-), azaz bárki kölcsönözheti őket, aki szeretné.
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
"Az amerikai függetlenségi háború után nem csukták börtönbe a vesztes tábornokokat; egyetlenegy embert ítéltek el, egy hadifogolytábor parancsnokát, őt is csak azért, mert szadista volt, kínozta a rábízott foglyokat. Pedig a csatmezők fölött... kinő a fű, az akasztófák alatt sohasem... Nálunk fordítva, a római jog érvényesül, a drákói törvénye: mindenki bűnös, amíg be nem bizonyítja, hogy ártatlan...Hátborzongató, mi?" - így meditál Galgóczi Erzsébet új kisregényének egyik szereplője. A másik így vall erről: "Tizennyolc éves koromban, amikor nagykorú lettem, tudod, mi jutott eszembe? Nem az, hogy mától kezdve szavazati jogom van; nem az, hogy szülői beleegyezés nélkül is férjhez mehetek; nem az, hogy az örökségemmel - ha volna ilyen! - magam rendelkezhetem - hanem az, hogy mostantól kezdve föl is akaszthatnak azért, amiért tegnap még csak javítóintézetbe csuktak volna. Szóval a törvény jutott eszembe..." Ilyen és ehhez hasonló súlyos erkölcsi és társadalmi kérdéseket feszeget a Kossuth-díjas írónő két kisregényében.
Galgóczi Erzsébet: Cogito
A híres descartes-i aforizma (Cogito ergo sum - Gondolkozom, tehát vagyok) sajátos módon fogalmazza meg az emberi létezés lényegét. A későbbi korok emberei is magukénak érzik ezt a gondolatot, hiszen aligha van létezésünknek örömtelibb, diadalmasabb bizonyítéka ennél. Eszmélésünk, rádöbbenésünk a világra és önmagunkra vívódásaink kezdetét jelzi, de ez adja létezésünk tudatos örömét is. Descartes gondolata Galgóczi Erzsébet számára írói programot is jelent; az írónő minden írásával gondolkozásra buzdít, minden sorával gondolkozásra kényszerít. Kötetünk az írónő fiatalokról szóló elbeszéléseit tartalmazza. Történeteket fiatalemberekről, fiúkról és lányokról, akik megszenvedtek a felnőtté válásért, önállóságukért, saját igazukért. Akik benne élnek a mindenkori történelemben, de nemcsak tanúi, hanem tevékeny résztvevői is a mindennapok forradalmának. A drámai izzású történetek katarzis élményével ajándékozzák meg az olvasót.
Veres Péter: Gyepsor
A Gyepsor-novellák az Alföld szegény parasztságának hihetetlen nyomorúságáról adnak hírt. A híradást az író valójában publicisztikába szánta, de a hatalom terrorja ezt nem tette lehetővé, így versben és novellában kényszerült elmondani, ami kikívánkozott belőlle.
Az elbeszélések az akkor tomboló gazdasági válság még külön is nehezített paraszti élet egy-egy darabját villantják fel. Megismerhetjük a városi cselédsorba kényszerített, majd onnan a falujába visszajött fiatal lány tudathasadásos tragédiáját (Hazajött a húgom), az egyik napról a másikra élő emberek otthonainak nyomasztó voltát (Csalági kör), s hogy micsoda erőfeszítésbe kerül az apáknak és az anyáknak, hogy ők és gyerekeik tengetni tudják életüket (Ebéd a gyepsoron; Tél a gyepsoron). Ezek az életképek, szociográfus novellák egy addig a magyar irodalomban ismeretlen világról adnak hírt, s egyben a munka emberformáló hatásának példázatát adja a kötet.
