20. fejezet
Másnap megint a stúdióban voltunk, szinte egész nap.
- Mennyi az idő Alex?
- Mindjárt fél hat.
- Ugye nem baj, ha hatkor elmegyek? Adammel megbeszéltük, hogy találkozunk, és elmegyünk valahová.
- Jó, akkor majd én bent maradok még egy kicsit.
- Köszi. Majd valahogy meg hálálom.
Hamar eltelt az a fél óra, és alig vártam, hogy Adammel találkozhassak.
- Szia- pattantam be a kocsijába.
- Szia. Hogy telt a napod?
- Hmm. Lassan, de eredményesen. Nemsokára kész a CD. Még mielőtt kiadnánk, benne leszek egy tv műsorban.
- Ez jól hangzik. Gondolom, nagyon várod már.
- Igen, és te s ott leszel.
- Persze, de csak is a színfalak mögött.
- Tényleg, amúgy a vámpírok látszódnak a videókon, vagy a képeken?
- Elméletileg- kuncogott- Még sohasem próbáltam.
- Akkor itt az ideje- elővettem a telefonom, közelebb hajoltam Adam arcához, és csináltam egy képet.
Meglepődtem, mert Adam rajta volt.
- Jó lett- odanyújtottam Adamhez, és egyetértően bólogatott- És, mit terveztél mára?
- London Eye. Tudtommal még nem voltál rajta.
- Akkor menjünk, mert szoros időbeosztásaim vannak- vicceltem el a dolgot, majd elindultunk.
